Régen ostromolja Ali Drégely várát,
Régen érzi a magyarnak öldöklő csapását.
Bosszankodik szörnyen dúl-fúl haragjában,
Hogy ez kis vár oly sokáig áll az Ő útjában.
Uram, Ali basa, törökök vezére,
Mit adnál ha lesimulna homlokod redője,
Ha kezedbe adnám a győzelem kulcsát,
s felfedném előtted Drégel titkos útját.
Jutalomból Varga annyi aranyat kapsz,
Amennyi a bőrödben elfér; ha a várba juttatsz. 
Tetszik e szó a Vargának,
ennyi aranya nincs a Magyar Királynak.
Elérkezett a nap a győzelem napja, 
Mikor a Varga díját oly dúsan kapta.
Megjelent a várban, mindenki látta, 
hogy az örömtől mint piroslik mind a két orcája.
Te elérted célod, had érjem el én is, 
Megegyezni mindkettőnknek igazság meg szép is.
Fogjátok meg tüstént, húzzátok le bőrét, 
Töltsétek meg csillogó arannyal,
Az alkuvás szerint.
A Varga bőrét azonnal lehúzták, 
S megtömték tetejéig csillogó arannyal. 
Igy járt a vén Varga amért hazát árult, 
Tanuljatok gonosz szivnek gonosz példájából.
 

X. Versek-mondák Drégelyvár elestéről
 

Nézi, nézi Ali Drégely várát,
mert ismeri a magyarok bátorságát.
A magasság és mélység ez rettentő két ellenség.
Gondterhelt a basa arca,
Mártont, az oroszi papot hivatta.
Menj fel a várba, mond meg a védőknek, 
Adják fel a várat, s Ali basa kegyelmez.
Szabadon mehetnek, Allahra esküszöm, 
hogy a török meg nem támadja őket.
Elment a pap az üzenettel,
a várban a kapitánynak mondta el.
Szondy azt a választ küldte a basának,
hogy Ő élve fel nem adja a várat.
Hazájához hű lesz, az esküjét megtartja,
hogy a várat utolsó csepp véréig védeni fogja.
Megindul az ostrom, tizezer a török, 
ugy lövik a várat, hogy még a föld is remeg. 
A falak erősek, a védők edzettek, 
már több támadást vissza vertek.
Sátrában dühösen járkál a basa, oly sok vesztesége van, 
s a vár nincs elfoglalva.
S ekkor elárulják neki a vár leggyöngébb részét, 
melyet a törökök egy titkos úton megközelitik.
Mikor a vár leggyöngébb része leomlott, 
Szondy a megmaradt katonáival a kapuhoz rontott.
Kirohan a várból a kiscsapat, 
hull a török kardjaik alatt.
Szondy térdét golyó éri, térdre roskad,
de kardjával még akkor is halált osztogat.
Győzni nem tudtak a túlerővel szemben,
meghaltak mind a százötvenen.
Ali basa parancsára a hős Szondy testét koporsóba teszik,
S szemben a várral egy hegy tetején, ipolyi homokba temetik.

Forrás: drégelypalánki szájhagyomány