Hont-Tsitári csodatevő forrás és kegyhely (kápolna), Honti-szakadék

Csáky Károly

"CSITÁRI SZŰZANYA, ELJÖTTÜNK TEHOZZÁD"

(A drégely—hont—csitári kegyhely története)

(Csáky Károly: Isten házai és szolgái. Az Ipoly mente egyházi műemlékei és jeles személyiségei.

Dunaszerdahely, 1993. p. 101-105.)

Drégelypalánk és Hont között, a főút mellett útjelző tábla mutatja az irányt egy feltárás előtti alagút és a Kutyika nevű forrás felé. A Boldogságos Szűzanya tiszteletének régi kegyhelye a Kútberki völgyben, a Csitári-patak közelében, az Ipoly bal partján, a Börzsöny hegység északi lejtőjén fekszik.

A kegyhely történetét feldolgozó és a búcsújárásokat szorgalmazó Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom szerzetes atya írja könyvében, hogy a csitári források közelében már a középkorban két szép kápolna állt. (Búcsújárók könyve, Balassagyarmat, 1991. 81-87.) Állítólag Drégely várából is ide jártak imádkozni a "titokzatos alagúton" át.

Már a Borovszky-monográfiában is olvashatunk arról, hogy a honti határban, "az őskori állatmaradványokkal rakott csitári völgyben van egy kút, melyet a néphit sokáig varázserejűnek vélt és hajdan tömegesen zarándokoltak oda a gyógyulást keresők". (Hont vármegye és Selmecbánya szabad királyi város, Budapest, é. n. 46.)

A múlt század közepén Hont megye történésze, Hőke Lajos is készített feljegyzést a forrásról. Ebben olvashatjuk az alábbiakat: "A honti kutyika, mint azt a vidéki palócok nevezik, honti kutika vagyis kútacska helyett, szintén egyike volt a csodakútaknak, mígnem a néphit föllebb rukkultatta. Fekszik a kutika Hont falu határában; az iszapja közt ősvilági állatok, mammuthok s egyéb szárazi és tengeri szörnyek maradványaival rakva, a csitári völgyben..." (Királykutak, csodakutak. In.: Fővárosi Lapok. 1866/183. 738—739.)

A kegyhelyen tulajdonképpen három szent forrás fakadt egykor. Ezek vizét egy helyre gyűjtötték, s az ivómedence csapján lehet inni belőle. A forrás mellett, amely Kutyika néven vált ismertté, Németh atya közlése szerint már a török időkben egy fakereszt állt. Ehhez járt az itteni uradalom szegény juhásza vak fiával fohászkodni. Ilyenkor a gyermek szemét mindig megmosta a Kutyika vizével, mígnem a fiú egyszer csak látni kezdett. Ezután épült hálából az első kápolna, melyben elhelyezték a Magyarok Nagyasszonya-szobrot is. Ezt a pásztorfiú faragta ki, a honti asszonyok szép viseletébe öltöztetve Máriát. A kegyszobor ma is megvan.

A csitári búcsújáró hely múltját kutató másik helytörténész, Kamarás József a drégelypalánki plébánia Historia Domus-ában akadt egy 1859-es feljegyzésre, melyben a község akkori plébánosa közölte a hírt, miszerint "Tsitárban a malom közelében lévő forrásnál a Boldogságos Szűz Mária többször is megjelent és csodálatos gyógyulások történtek". Hont községben 27 ilyen esetre emlékeztek.

Ugyancsak Kamarás József említi, hogy a kutyikai Mária-kultusz régi eredetét két ponyvairodalmi termék is igazolja. A Magyargécen megtalált "Leg Ujjabb Ének a Hunti Szent Kis Kuthoz" című füzet verse például így kezdődik: "Tsitár mellett drága hely, / mostan találkozott fel, / mellette már nép sokasága terjesztette el. / Ottan két szép kápolna, / ékesen fel van rakva, / kívül már emléke sem vala." (Drégelyvár és környéke kutatásának újabb történetéből. In.: Balassagyarmati Honismereti Híradó, 1984/1-2. 93—112.)

Németh J. Krizosztom két ősi éneket és egy beköszöntő imát közöl említett könyvében. Az 1716-ból való zarándokének így kezdődik: "Drégely mellett drága hely, mostan újítatott fel. /Hírét a búcsúhívek nemrég terjesztették el. / Itten két szép kápolna ékesen föl volt rakva, / De a török időkben földig le lett rombolva."

A megye levéltárosa, Hőke Lajos is felfigyelt a múlt század hatvanas éveiben a búcsújárók szép énekére. Ő az egyik dal zárószövegét jegyezte fel. Ez ekképp hangzott: "Kis kertedben néked koszorút fűzünk, / Szíves ajándéknak vedd kedvesen, kérünk." Hőke Lajos beszámolt arról, hogy kérésére az egyik búcsús asszony több olyan nyomtatványt is elővett, mely Bagó Márton budai nyomdájában készült, s amely a csitári éneket is tartalmazta.

A Mária, Mária kinyílott rózsaszál dallamára énekelt csitári beköszöntő ének szövegének első versszakát Németh J. Krizosztom közlése alapján másoljuk ide:

"Csitári Szűzanya, eljöttünk tehozzád,

E drégelyi völgyben fordítsd felénk orcád.

Kitárul előttünk szent szíved ajtaja,

Áldásodat várjuk, Drégelyvölgy csillaga."

A drégelyi Historia Domus-ban emlegetett csitári malomról Hőke Lajos is írt idézett cikkében. Ebben olvassuk, hogy a forrás közelében "van egy fölcsapó malom, Balcs mester műve". Hőke egy Kutyikára vonatkozó hosszabb történetet is közöl, mely szerint 1852 nyarán a kúthoz zarándokolt egy váci asszony, aki nemsokára lélekszakadva rohant a közeli malom molnárához, s "fennen kiabálta, hogy neki imádkoztában a kútban a Boldogságos Szűz megjelent". Az asszony ezután hazament Vácra, ahonnan hozott magával "ötszáz hitbuzgó asszonyt, kik lobogókkal, énekkel jöttek üdvözölni a kútban megjelent Szűz Máriát".

Ugyancsak Hőke Lajos írta, hogy "a kút, melynek tiszta vize homokrétegen szivárog fel, kőkerítéssel keríttetett, nyílása sűrűn bedrótoztatott, és csak annyi lyukat hagytak rajta, hogy oda egy láncolt hosszú nyelű vas kanállal lehessen belőle vizet meríteni... A betegek szenvedő lábaikat a kútból kifolyó kis csatornában áztatják, közben Máriához imádkozván és énekelvén".

A kegyszobor, melyet a szembetegségéből meggyógyult pásztorfiú faragott, 1920-ban eltűnt. Egy egyszerű asszony álomlátomása folytán azonban Nagyorosziban, egy tyúkpadlásról előkerült. Megtisztították, s újra elhelyezték a kápolna oltára felett.

1948-ban az omladozó kápolnát lebontották, de egy honti gazda adományából újra felépült a fogadalmi kereszt közelében. A mai Engesztelő Kegykápolnát 1949-ben szentelték fel, s a miséző oltár felett újra elhelyezték a kegyszobrot. A régi kápolnácska helyére egy szép lourdes-i barlang került.

1975-ben elkészítették Máriahegyi N. János szobrászművésszel a Bibliás Szűzanya szobrát. Ezt tették a régi helyére, ám a nép ragaszkodott az eredetihez, amely az esztergomi restaurálás után újra visszakerült helyére.

Sokáig tartott, míg a drégely—hont—csitári búcsújáró helyet elismerték. A nép minden tiltás és megfélemlítés ellenére ragaszkodott a Kutyikához. Rendszeresen elzarándokoltak ide a hívő és fohászkodó emberek az Ipoly mindkét oldaláról. S ahogyan Fazekas István dorogi kanonok írta Kamarás Józsefnek: "A Kutyikánál népünk Mária tiszteletének egy élő eleven ágacskáját figyelhettem meg. A csodákat nem a víz teszi, hanem a hit. A lourdes-i víz egyszerű ivóvíz, a hit a fontos."

1977-ben VI. Pál pápa apostoli áldását küldte a kegyhelynek, Németh J. Krizosztom atyának, s mindazoknak, akik e helyen a papi hivatásokért is imádkoztak. A csitári főbúcsú ideje Áldozó-csütörtök. Márciustól ezenkívül havonta egyszer tartanak itt istentiszteletet. Elsősorban hitünk felfrissítéséért és megszilárdításáért meg a tiszta szívből jövő fohászokért érdemes ide elzarándokolni. De gyönyörű a táj is, s itt bukkan elő a Börzsönyből a drégelyi alagút.

http://tsitar.hont.hu/nyito.html